Agregator - Szürkület
	Kiadó: Nail Megjelenés éve: 2006 Ajánlja: Wendiii Értékelés: 9/10
A tatabányi Agregator néhány hete elküldte nekem új albumát. Megvallom őszintén, mindig nehezen veszem rá magam, hogy magyar metalt hallgassak, vagy ismertetőt írjak róluk. Viszont mikor kézhez kaptam ezt a CD-t, félre kellett tennem a hazai zenekarokkal kapcsolatos előítéleteimet. A kísérőlevélből kiderül, hogy a srácok 1997-ben hozták össze a csapatot, tehát nem mai csirkék. Ők is átélték a kezdés minden nehézségét, és becsületükre legyen mondva, nem adták fel. Mielőtt a dalokról szólnék, feltétlenül néhény szót ejtenem kell a borítóról, mégpedig dicsérő szavakat. Jó kis nyomasztó hagulatú képet sikerült találniuk, ami teljesen passzol a lemez címéhez. Mivel én úgy tartom, hogy a borítónak nem csak a címhez, hanem a zenéhez is kapcsolódnia kell, még kíváncsibb lettem a muzsikára. Nagy örömmel töltött el, hogy az eredetileg szerzői kiadásban megjelentett első két demot is hozzácsapták a csomaghoz, így a fejlődésüket is nyomon lehet követni. Ennyi bevezető után rá is térek a nótákra. Az igazat megvallva, akárhányszor hallgattam meg a korongot, az első, Horizont című nótával nem tudtam összebarátkozni. Nem tetszett benne, hogy Boros Péter dobjai úgy szólnak, mintha lábasokat és dobozokat püfölne, és sajnos azt kell mondanom, hogy a dobhangzás a leggyengébb pontja a lemeznek (szerintem). Régen ezt hívtuk „tipikus magyar” hangzásnak. A pergő kicsit előtérbe helyeződött, a tamok és a láb nagyon tompán szól, a cinek viszont lehetnének egy leheletnyivel halkabbak. Szabó Dávid, Preil Tibor gitárosok és Liviczki Roland basszusgitáros munkájára viszont nincs panaszom, érzéssel játszanak remek riffeket, és ennyi elég is a jó dalhoz. A rossz dobhangzást kifogásoltam, kezelőjét viszont nem, és nem is fogom. Változatosan dobol, úgy ahogy ez a zene megköveteli. Mikus Tamás hangja is kicsit hangosabb, mint kellene, de erőteljes, és ami még fontosabb nagyon jó szövegeket énekel. Nagyon szép akusztikus felvezetővel indul a Soha Már és egy kellemes középtempós dal bontakozik ki belőle. Az egészre a koronát pedig a szóló teszi fel. A Zuhanás számomra egy kissé a Nevergreen hangulatvilágára emlékeztet. Egyébként én ezt a nótát tartom a CD legjobbjának, valamiért sikerült a szívembe zárnom. Kevésbé tetszett a Ha Lesz Hajnal című szerzemény első része, viszont a vége padlóba döngölt. Folytathatnám a felsorolást, de teljesen felesleges, hiszen mindegyikről ugyanazokat a dicsérő jelzőket zengeném, egyformán magas színvonalú az összes. Nem hallottam ezelőtt egy Agregator anyagot sem, de ezzel a CD-vel meggyőztek. Remélem, sok embernek tetszeni fog a Szürkület, melegen ajánlom minden olyan metalfejnek, akit nem hagynak hidegen az igényes muzsikák. Én pedig igyekszem félretenni a magyar bandákkal kapcsolatos előítéleteimet. Megadtam volna rá a tíz pontot, de sajnos a hangzással kapcsolatos kifogásaim miatt ezt nem tehetem meg. A 9 pont mellé pedig a reményemet küldöm, hogy a következő anyagon orvosolják. 1. Horizont 2. Soha Már 3. Zuhanás 4. Les Gueules Cassées 5. Ha Lesz Hajnal 6. … De A Bűn Még Ég 7. Szürkület 8. A Rengeteg 9. Krómszín Ég Alatt Agregator Wendiii